Törtem a fejemet, hogy mit tudnék annyira szeretni, mint a kézilabdát hiszen tudtam, hogy egyszer vége lesz és az élet nem fog megállni.
Hát 16 év után egyszer vége lett …
Imádtam minden percét!
Tudtam, hogy szeretnék embereket boldoggá́ tenni, vendégeket fogadni, gyerekkorom óta álmom, hogy VENDÉGET LÁTHASSAK …
Egyszer volt, hol nem volt – “hoool?” -, hát álmodtam egyet és megszületett a NOMAD Mackó vendégház.
Tata érdeme minden; beleszeretett,hát megküzdött érte, pedig nem volt egyszerű élete …
Azóta Tata fentről segít és remélem büszke rám!
Anyu az “esztétikai consigilere”, Apu a “kertészet ügyi miniszter”, a Nád a Házam Teteje pedig segít, hogy belerázódjunk, Mi pedig belerázódunk.
„Hagyomány nélkül olyan ingatag lenne az életünk, mint hegedűs a háztetőn.” mondta Reb Tevje; hát itt mindennek megvan a maga kis története, többnyire vicces, de leginkább dolgos.
A fenyőfák a mi karácsonyfáink voltak, a cement köveket Anyuval vadásztuk, a hintaszék Tatáé volt, a kisházat a Barátaimmal építettük …
A hangulat utánozhatatlan, „szuperfrenetikomaxikapitális” szerintünk még Mary Poppins is jól érezné magát nálunk.
Medence az nincs, Körös az van, vízparton vagyunk …
Élmények; na azok lesznek még a petanque pályában is benne van a szívünk, lelkünk.
Amiben hiszünk; nyugalom, tisztaság, kikapcsolódás, pihenés, élmények.
Szolgáltatni szeretnénk és, hogy jól érezd magadat!
Barátságos emberek, vagány gyerkőcök, jóképű ebek várunk Titeket!
A betérés erősen ajánlott!
